PONTYCENTRUM

MAGYARORSZÁG

Hírek


Kedves Vásárlóink!

Értesítjük Önöket, hogy cégünk 2018. december 21.-től 2019. január 14.-ig zárva tart!

Természetesen ezen időszak alatt a webáruházunkban leadott rendeléseket a rendszerünk rögzíti, de a csomagok kiküldését leghamarabb 2019. január 14-én tudjuk indítani.

Minden kedves Vásárlónknak Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Eredményekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánunk!

Pontycentrum Magyarország


LEGFRISSEBB HÍREINK


 Ismét eltelt egy év.....

Már szinte rendhagyó módon fogok hozzá az év végi összegző, értékelő cikkemhez. Az idei év remek és izgalmakban bővelkedő volt. Ezt azért írom, mert pályafutásom során most először fordult elő, hogy egy kicsit belekóstoltam a versenyhorgászok misztikus világába. Lássuk tehát mi történt 2018-ban!

Kalandok tavon, élő folyón egyszerre, avagy egy nem mindennapi pontyozás története

Ősz. A pontyhorgász szíveket mindig megdobogtatja ez az évszak, nem tagadom, a kora tavasz mellett magam is ezt az időszakot kedvelem a legjobban. Pompás színekben a fák, a ködös éjszakák utáni napsugaras reggelek, vonuló daru és vadlúdseregek, no meg imádott halaink, a pontyok! Ilyenkor mindig abban bízik az ember, hogy sikerül egy olyan halat kifogni, amire mindig emlékezni fog. Ebben a reményben vágtam bele október végén is a Tisza- tavi egyhetes túrámnak Hadnagy Sanyi barátommal, ráadásul egy olyan részen horgászva, amely koránt sem könnyű, ráadásul elég érdekes adottságokkal is bír ezek mellett, így izgatottan vártam a rajtot…

Október végén, mint derült égből a villámcsapás ért a hír, hogy a CC Moore Equinox családja kivezetésre kerül a piacról. Bár a négy család közül a „napéjegyenlőség” nálam úgymond a „mostohagyerek” szerepét töltötte be, de ennek ellenére az eltelt négy év alatt rengeteg, szinte megszámlálhatatlan pontyot köszönhettem a fűszeres-gyümölcsös csalinak. Sőt! Az Etyek közelében lévő Diana tó fekete legendáját is az Equinox kész bojlival sikerült horogra csábítanom.

Októberi túrám Gyékényesen

Immáron ötödik alkalommal sikerült lejutnom a szokásos kilenc-tíz napos októberi horgásztúrámra a Gyékényesi kavicsbánya tóra. Volt, hogy kisebb és volt, hogy komolyabb eredménnyel zártam ez előző éveket, de az idei alkalommal eddig úgy gondolom, nem lehet okom a panaszra. Helyválasztásom a nagy sziget déli oldalára esett ahol annak idején vettem üldözőbe először a bányató lakóit.

Egy megszállott fiatal pontyhorgász - Bencze Lajos a Pontycentrum csapatában

A horgászat számomra nem egy sport ,nem egy hobby, hanem életforma. A horgászat örömeit édesapám mutatta meg nekem egészen kicsi koromban. Először ,mint mindenki, én is a sneciket , a kisebb keszegeket vettem üldözőbe, majd később a nagyobb kárászok, kisebb pontyok voltak a célhalak. Volt egy pár éves időszak, amit a ragadozóhal horgászatára szenteltem, több-kevesebb sikerrel. 10-12 éves koromba tértem vissza a pontyhorgászathoz és megismerkedtem a hajszál előkés pontyozással ,ami a mai napig lázban tart. Ha tehettem, mindig a vízparton ültem, és volt arra is példa hogy lebiciklizzem 30 km-t hátamon a horgászfelszereléssel, hogy pecázni tudjak pár óra hosszát. Mivel eddig iskolába jártam, így sokkal több időm volt a horgászatra, mint jelenleg a munka mellett. Volt olyan év, amikor 100 napnál is többet töltöttem a vízparton.

A pontyok és vizek szerelmese- Lajtman Marcella a Pontycentrum csapatában

Sziasztok, Lajtman Marcella vagyok. Az egész peca „őrület” 1,5 éve kezdődött nálam. Köszönhetem ezt leginkább egy bizonyos személynek, aki akkora szenvedéllyel és átéléssel beszélt és beszél a mai napig a horgászatról, hogy azt gondoltam ilyen élményeket én is akarok!

Alapul szolgált a vizek iránti imádatom, ehhez párosult a kíváncsiságom, plusz a gondolat, hogy majd én megmutatom, én is tudok halat fogni akár, egyedül is!

A kihívásokat kereső pontyhorgász - Bagdi Balázs a Pontycentrum csapatában

Sziasztok! Bagdi Balázs vagyok. A 80-as évek végén ismerkedtem meg a horgászattal a szülőfalum melletti víztározón, ahová édesapám vitt ki még gyerekként. Kis úszós szerelékkel kezdtem szedegetni az apróhalakat, kárászokat, compókat, majd ahogyan telt az idő, úgy jött sorban a mezei fenekező készség, majd a bojlizás, aminél meg is ragadtam. Igazából maga a bojlizás mentalitása, a természet szeretete, és a pontyokkal való kíméletes bánásmód ami megragadott. Szeretem a csónakázást a vízen, a helykeresés aprólékosságát, az új horgászhelyek felfedezését, az etetési taktikák variálását. Szeretem, ha egy adott vízterület „nehéz terep”. Megkeresni, megtalálni a pontyokat, vagy a vándorlási útvonalukat. Megtalálni milyen etetési taktikával, milyen csalival lehetek eredményes.

Ezt a pár sort nem a verseny heve, vagy emlékei ihlették. Habár jó kis esemény volt,olyan, amire szívesen emlékszik vissza az ember, más dolgokat is meg kell említsek vele kapcsolatban, sajnos, pozitívom nélkül.

Igazság szerint azt gondoltam, számomra már nincs mit beszélni erről a témáról. A hivatali vizsgálat lezárult, és pont került az ügy végére. Legalább is így képzeltem, de időközben sajnos folyamatosan érkeznek a kérdések és kritikák. Nincs időm mindenkinek hosszabban kifejteni a véleményem, ezért, megpróbálom itt leírni, és remélem ,mindenki számára érthető lesz!

Egy hosszabb kényszerpihenő miatt már nagyon ki voltam éhezve egy kiadós horgászatra és alig vártam az újabb túrám kezdetét. Gondolataim között több lehetséges vízterület is felmerült, de a végső döntésem Fehérvárcsurgóra, egyik kedvenc víztározómra esett.

Mint több más honlap, a mi honlapunk is sütiket használ a felhasználói élmények teljességéért.
További információ

Engedélyezem