hirek

Eltűnőben van már a tél, a jó idő pedig mindig simogatja a horgászok lelkét. A kedvenc évszakomban, a tavaszban járunk éppen. A komor szürkeség lassan átadja mindennapjait a színeknek, a napsütésnek. Végre elmúlnak a hosszú sötét éjszakák, és megnyúlnak a melengető nap érintései. A tavasz kezdetével, mintha újjászületnék. Energia áramlik szét a testemben a tavaszi nap melengető sugarai és a lassan rügybe, majd levélbe szökkenő növények láttán.

A szokatlanul meleg tavaszi időben teltek hétköznapjaim, amikor felfigyeltem az időjárás jelentés felhívására, miszerint a hétvégén drasztikus lehűlés érkezik erős északi széllel, csapadékkal. Ilyenkor mindig eszembe jut a 2018 június 23.-i horgászat, amikor párommal Lajtman Marcellával, egy jó kis csapatmunkával sikerült horogra csalni a Látóképi tározó egyik ikonikus pontyát, az Öreg Tükröst.

Március utolsó előtti hétvégéjén a Pontycentrum Horgászegyesület szíves invitálására látogattam el az általuk üzemeltetett Látóképi víztározóra. A felkérésnek semmiképpen sem mondhattam nemet, mivel a vízterület számomra a hazai vizek első számú kedvence. Sőt! Egy élménybeszámoló cikksorozatot is elindítok itt a weblapon a „Négy évszak Látóképen” címmel. Az első felvonás 72 órányi történetét az alábbiakban olvashatják.

Nagy dilemma egy bojlis bot kiválasztása, főleg a kezdő horgászoknak, de akár az évek óta horgászó tapasztalt pecásoknak is, ha egy új fegyvert szeretnének a kelléktárukban tudni!

Évről-évre megjelennek az új trendek, és a gyártók is igyekeznek mindig előrukkolni valami újjal. Természetesen ez a dolgok rendje, de emiatt sokan nehezen tudnak eligazodni a bőség zavarában.

Már szinte rendhagyó módon fogok hozzá az év végi összegző, értékelő cikkemhez. Az idei év remek és izgalmakban bővelkedő volt. Ezt azért írom, mert pályafutásom során most először fordult elő, hogy egy kicsit belekóstoltam a versenyhorgászok misztikus világába. Lássuk tehát mi történt 2018-ban!

Ősz. A pontyhorgász szíveket mindig megdobogtatja ez az évszak, nem tagadom, a kora tavasz mellett magam is ezt az időszakot kedvelem a legjobban. Pompás színekben a fák, a ködös éjszakák utáni napsugaras reggelek, vonuló daru és vadlúdseregek, no meg imádott halaink, a pontyok! Ilyenkor mindig abban bízik az ember, hogy sikerül egy olyan halat kifogni, amire mindig emlékezni fog. Ebben a reményben vágtam bele október végén is a Tisza- tavi egyhetes túrámnak Hadnagy Sanyi barátommal, ráadásul egy olyan részen horgászva, amely koránt sem könnyű, ráadásul elég érdekes adottságokkal is bír ezek mellett, így izgatottan vártam a rajtot…

Október végén, mint derült égből a villámcsapás ért a hír, hogy a CC Moore Equinox családja kivezetésre kerül a piacról. Bár a négy család közül a „napéjegyenlőség” nálam úgymond a „mostohagyerek” szerepét töltötte be, de ennek ellenére az eltelt négy év alatt rengeteg, szinte megszámlálhatatlan pontyot köszönhettem a fűszeres-gyümölcsös csalinak. Sőt! Az Etyek közelében lévő Diana tó fekete legendáját is az Equinox kész bojlival sikerült horogra csábítanom.

Immáron ötödik alkalommal sikerült lejutnom a szokásos kilenc-tíz napos októberi horgásztúrámra a Gyékényesi kavicsbánya tóra. Volt, hogy kisebb és volt, hogy komolyabb eredménnyel zártam ez előző éveket, de az idei alkalommal eddig úgy gondolom, nem lehet okom a panaszra. Helyválasztásom a nagy sziget déli oldalára esett ahol annak idején vettem üldözőbe először a bányató lakóit.

A horgászat számomra nem egy sport ,nem egy hobby, hanem életforma. A horgászat örömeit édesapám mutatta meg nekem egészen kicsi koromban. Először ,mint mindenki, én is a sneciket , a kisebb keszegeket vettem üldözőbe, majd később a nagyobb kárászok, kisebb pontyok voltak a célhalak. Volt egy pár éves időszak, amit a ragadozóhal horgászatára szenteltem, több-kevesebb sikerrel. 10-12 éves koromba tértem vissza a pontyhorgászathoz és megismerkedtem a hajszál előkés pontyozással ,ami a mai napig lázban tart. Ha tehettem, mindig a vízparton ültem, és volt arra is példa hogy lebiciklizzem 30 km-t hátamon a horgászfelszereléssel, hogy pecázni tudjak pár óra hosszát. Mivel eddig iskolába jártam, így sokkal több időm volt a horgászatra, mint jelenleg a munka mellett. Volt olyan év, amikor 100 napnál is többet töltöttem a vízparton.

Sziasztok, Lajtman Marcella vagyok. Az egész peca „őrület” 1,5 éve kezdődött nálam. Köszönhetem ezt leginkább egy bizonyos személynek, aki akkora szenvedéllyel és átéléssel beszélt és beszél a mai napig a horgászatról, hogy azt gondoltam ilyen élményeket én is akarok!

Alapul szolgált a vizek iránti imádatom, ehhez párosult a kíváncsiságom, plusz a gondolat, hogy majd én megmutatom, én is tudok halat fogni akár, egyedül is!