hirek

Nincs is csodálatosabb látvány egy igazi pontyhorgász számára, mint amikor a megfogott gyönyörű halat látjuk, hogy a maga méltóságában ismét magára talál a vízben, és fittyet hányva ránk, elúszik…

Az utóbbi néhány évben a pontyhorgászat hatalmas léptékű fejlődésen ment keresztül. Egyre több és több felszerelés jelent meg a kelléktárba. Valljuk be, sokszor ezek az „elengedhetetlenül szükséges, nélkülözhetetlen kiegészítők gyakran már az autóba is alig férnek be. Nem beszélve arról, ha a kiszemelt vízterületig az utat tömegközlekedéssel, vagy netán gyalog kell megtennünk igen csak nyűg a sok motyó. Kicsit talán már hiányzik a régi idők varázsa, amikor gyermekkoromban egy hátizsákkal és egy apró horgásztam végig a helyi kis patakot, mindig újabb és újabb helyeket keresve, átvágva magam a bokros, erdős részeken…

Az elmúlt hetekben a hazánkat érintő hőhullám miatt egy időre kényszerpihenőre ítéltem felszerelésemet, ugyanis nem sok értelmét láttam a vízparton való aszalódásnak. Éppen ezért csak a megfelelő alkalmat vártam, hogy végre az időjárás a horgászatra való arcát mutassa. Ez július végén be is következett, offenzív hidegfrontbetörést jelzett a meteorológia…

Bendó Ágnes, újdonsült női csapattársunk ezúttal a Fehérvárcsurgói víztározóra tért vissza, hogy a tavalyi túrája után, ismét megküzdjön ezen a rejtélyes és igazán kiismerhetetlen vízben élő csodálatos pontyokkal. A horgászat fénypontját emeli, hogy Ági kizárólag egyedül vágott neki Csurgónak, férfi segítség nélkül. A nem mindennapi kalandról, így mesél…

Manapság állóvizeink többségén (főleg a nagyobb kiterjedésű tavakon) a horgászok nagy része egyre nagyobb távolságokba veti be szerelékeit, egyre messzebb és messzebb keresik a kapitális uszonyosokat. Pedig sok helyen kedvenc pontyaink éppen pár méterre a part szélétől, a lábunk alatt keresik a táplálékot nap, mint nap. (nyilván ehhez megfelelő adottságokkal rendelkező vízterület is kell) Leírhatatlan érzés mikor a kapás első jeleként, alig egy karnyújtásnyira, nagy burványok közepette fordul a hal, majd sebesen rohan vissza zsinórunkkal a nyílt víz felé. Mostani beszámolómban egy ilyen remek pecát szeretnék röviden bemutatni, mesélni egy igazán rendhagyó, érdekes horgászatról.

Manapság a boltok polcain tucatnyi gyártó megannyi terméke megtalálható, így joggal merül fel a kérdés, miért vesztegetem időm és energiám saját csalik készítésével. Nos, a válasz egyszerű: Nincs az a csali, amely fogósságát ne lehetne tovább fokozni. Ebben a kis írásban szeretnék útmutatást nyújtani, illetve bátorítani a bátortalanokat első csalijuk elkészítésében, mely remélhetőleg szebbnél szebb fogásokhoz segíti hozzá a kísérletező kedvűeket. Kezdjünk hát bele!

Az a csodálatos Gyermelyi tó

A Gerecse hegység Dél-keleti nyúlványainál található Gyermelyi horgásztó igencsak híres az elképesztő mennyiségű amur állományról. Az országban nincs még egy ilyen víz ahol a növényevők ennyire uralnák az állományt. Egyszerűen páratlan! A 16 hektáros vízterület azonban a pontyozás szerelmeseinek is tartogat meglepetéseket, már persze ha sikerül kiküszöbölni az ázsiai jövevényeket.

Nagy örömmel jelentjük be, hogy a Pontycentrum csapata egy újabb taggal bővült. Ennek a hírnek az esszenciáját emeli, hogy egy hölgyhorgászról van szó. Az új csapattagunk Bendó Ági, aki sok esetben férfiakat megszégyenítő módon veszi az akadályokat, küzd a néha szélsőséges természeti elemekkel és kergeti a pontymatuzsálemeket. És természetesen mindezt egyedül, férfisegítség nélkül teszi. Ági bemutatkozó sorait és a később megjelenő cikkeit fogadjátok sok szeretettel.

Tapasztalataim alapján a forró nyár nem éppen a legideálisabb pontyos szezon. Azonban ha az időjárásban némi változás áll be, akkor megnő annak az esélye, hogy ne csak „leégéssel” zárjuk az értékes napokat.

Írásom első részében bemutattam a saját elképzeléseim alapján elkészített csalit, melyet kedvenc vízterületem a Gyékényesi kavicsbánya tavon próbáltam ki egy hosszabb horgászaton még április végén. És, hogy milyen eredményekkel zártam a túrát?  Az alábbiakból azonnal kiderül.