hirek

Április elején a Környei Sporthorgász Egyesület meghívott vendégeként ismét lehetőségem nyílt néhány napot eltölteni a kezelésükben lévő, fantasztikus adottságokkal rendelkező tavon. A vízen a tavalyi év szeptemberében horgásztam utoljára, így már nagyon vártam az újabb találkozást.

 Csapattagunk Halász László egy kelet-magyarországi Tisza-holtág partján töltötte a húsvéti ünnepeket. A három éjszakásra tervezett horgászat utolsó huszonnégy órája minden várakozást felülmúló eredményekkel ajándékozta meg. Részletes beszámoló hamarosan olvasható lesz oldalunkon.

 Április első napjaiban nagyon szép tavaszi, már –már kora nyárias idő vette kezdetét. Szerencsére úgy alakult, hogy pár napig szabaddá tudtam tenni magam és mielőbb egy új horgászatot szerettem volna tervezni. A választás ezúttal a móri Ezerjó Major horgásztóra esett. Az előrejelzés és a valóság szerint azonban a szép, zavartalan tavasz nem tartott sokáig, egy hidegfrontot és komoly lehűlést jósoltak, ami meg is érkezett. A horgászat számára az előjelek nagyon jók voltak, a peca estéjére ígérték a hideg betörését, így nagyon örültem, mert a halak jó étvágynak örvendenek az ilyen frontok érkezése előtt. Azonban a hidegre, az esőre és a viharos szélre nem kellett estig várni, a zord front már a délelőtti órákban megérkezett, de szerencsére azért a szép pontyállományáról híres vízterület nem hagyott szép fogások nélkül.

 A Diana tavi kalandom után, április első hétvégéjén egy újabb napnyugtától napnyugtáig tartó pontyozására látogattam el a szlovákiai Mester Lake-re. Az egykori holtág nem volt ismeretlen számomra, mivel évente két-három alkalommal vendég vagyok a Zsitva torokban.

Lassan beköszönt az április, bár már március végét írunk az igazi tavasz bizony még nem köszöntött be. Rendhagyó év vette kezdetét, a tél hosszasan és fagyosan tartotta magát és ez a tényező sajnos nagy hatással bírt a növény és állatvilágra. Amíg máskor már javában zöldelltek a fák és ugráltak a halak így az első tavaszi hónapban, most csak apró rügyek látszanak az ágakon és még az énekesmadarak hangját is csak elvétve lehet hallani. A zord tél még érezteti hatását, és bizony a tavakban lakó pikkelyeseknek sincs hatalmas étvágyuk, bár néhány helyen már sikerült „elcsípni” pár szép példányt, de azért még ez közel sem az igazi. Hiányoznak a húzós kapások, hiányzik az jó idő és a jó peca, az, amikor igazán megy a hal. Egy ilyen horgászatra idén március végéig kellett várnom, de szerencsére néhány apró trükkel és egy jó helyválasztással sikerült „átélnem” egy remek pecát…

Az idei évtől a Pontycentrum csapata egy cikksorozat keretein belül mutatja be a sporthorgász-versenysport iránt érdeklődő horgászok számára azon versenyek tapasztalatait, melyen a „versenycsapat” elindult. Természetesen ezen megfigyelések az adott vízen egy-egy hobbipeca alkalmával is hasznosak lehetnek, hiszen mind a csali választásban, a taktika kialakításában, és egyben a túrára való felkészülésben is segítséget nyújthat.

A 2016. évi tevékenységét összegző rendezvényét tartotta a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. 2017. március 10-én. Olyan illusztris vendégek tették tiszteletüket az eseményen, mint dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter, Szele-Király Andrea helyettes államtitkár, a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. ügyvezető igazgatója Hegedűs Gábor, Kovács Sándor a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke, valamint több partnerszervezet – a Hortobágyi Nemzeti Park, a Magyar Országos Horgász Szövetség – képviselője.

A tavalyi év novemberében pontyokban igen gazdag napokat töltöttem el a festői szépségű etyeki dombság között megbúvó Diana tavon. Akkor én voltam az utolsó sátras pecás a parton. Az eredményes 48 órás kaland után már is visszavágytam a helyre, így úgy gondoltam, hogy a tavaszi szezon elején mindenképpen szorítok a naptáramban helyet a visszatérésre. Erre március közepén került sor.

Tavaszodik… pontyhorgász szíveket melengető szó, különösen egy ilyen zord téllel a hátunk mögött! Hazánkat rég nem látott, folyamatos hideg időjárás köszöntötte, mely hosszú-hosszú heteken át kitartott, és az elképesztő mínuszok következtében vastag jégtakarók borították be tavaink, sőt még a folyók hátát is. A Tiszán levonuló, nem mindennapi félelmetes jégzajlást pedig mindenki láthatta, hiszen napi szinten foglalkozott vele a média. Hátborzongató volt még képernyőn keresztül is látni mire képes a természet…  

Március közepén egy 24 órás horgászatra látogattam el a Várpalotai S2-es horgásztóra. A vízterület két héttel ezelőtt olvadt ki a jég fogságából, de már is szép fogásokat tudhattak magukénak a pontyozók.